Mellnagyobbítás

A mellnagyobbítás kérdése nagyon régóta foglalkoztatja a nőket, hiszen mindenkii szeretne vonzóbb, kívánatosabb lenni, jobban megfelelni az elvárásoknak. A konkrét beavatkozásoknak lassan már történelme van, hiszen százhúsz évvel ezelőtt voltak az első kísérletek a mellek művileg való megnövelésére.

A XIX. század végétől jegyzik az első mellnagyobbító beavatkozásokat, mely egy paraffininjekciós technológia volt. A mellnagyobbítás sikeres volt, a mellméretek megnagyobbodásához és feszesebbé válásához vezetett, továbbá gyulladásokhoz és gyakran tumorhoz. Ennek ellenére harminc éven át ez volt a technológia és az ijedelmek ellenére is roppant sokan vállalkoztak a beavatkozásra. Az 1920-as években az orvosok áttértek egy biztonságosabb megoldásra. A fenékről kimetszett zsírszöveteket ültették be a mellbe. A mellnagyobbítás eme módszere időszakos volt, hiszen a szövetek viszonylag gyorsan felszívódtak, ráadásul gyakran nem egyforma mértékben és nem ugyanolyan tempóban, ami esztétikailag elég romboló hatású volt, ezért ilyenkor a műtétet meg kellett ismételni, ebből kifolyólag húsz évnél tovább nem tudott a technológia talpon maradni. Újításra volt szükség a mellnagyobbítás területén. Az 1940-es és 60-as évek között volt talán a legveszélyesebb időszak a mellnagyobbítás terén. Ekkor folyékony szilikoninjekciót kaptak a páciensek. Ez nagyon gyakran vezetett komoly gyulladáshoz és tumorhoz.

Nem csak a mellet károsította a folyékony szilikon, hanem gyakran vándorolt és különböző szerveket károsított, ezért ez a módszer viszonylag gyorsan eltűnt. Az 50-es években a műanyag szivacsok jöttek divatba, aminek roppant nagy hátránya volt egyrészt az eldeformálódás, másrészt sokszor eltávolíthatatlannak bizonyult a szivacs. Ennél az anyagnál is szokásos mellékhatás volt a gyulladás és fertőzés. Többféle anyaggal kísérleteztek még ebben az időben, többek között üveggel, csonttal, porccal, gyapjúval. Egyik sem bizonyult hosszútávon hatékonynak vagy veszélytelennek.

A hatvanas években forradalmi változások történtek a mellnagyobbítás területén. Thomas Cronin és Frank Gerow, két houstoni orvos új implantátumot fejlesztett ki. A tasakot testbarát szilikonból készítették, melyet szilikon zselével töltöttek meg. A következő évtizedekben ezt a típusú implantátumot fejlesztették tovább, hogy biztonságosabb legyen. Később ugyanezt a tasakot sóoldattal töltötték fel, ami szintén nagy népszerűségnek örvendett. 1992-ben az USA egészségügyi hatósága betiltotta a szilikon töltetű implantátumok forgalmazását és behelyezését, mivel a gyártók nem bizonyították kellőképpen, hogy az implantátum biztonságos. Pár évvel később olyan vizsgálatok eredményeit hozták nyilvánosságra, mely egyértelműen bizonyította a szilikon implantátumok veszélytelenségét. A kísérletek eredményeire való tekintettel ismét jóváhagyták az ilyen típusú műtéti beavatkozásokat. Az implantátumok fejlesztésében elért legutóbbi eredmények a titánbevonatú implantátumok, mellyel minimálisra csökkentették a fertőzésveszélyt, tehát elérkeztünk oda, amikor már a mellnagyobbítás biztonságos lett.

Manapság az implantátumok felülete, kívánság szerint lehet sima vagy texturált, vagyis érdesített felületű. A texturált implantátumok amellett, hogy természetesebb hatást eredményeznek, biztonságosabbak is a sima felületű protézisnél, ugyanis a befogadó szervezet minden esetben a beültetést követően tokot képez az implantátum körül. Amennyiben a felület érdesített, úgy a tok, vagy kapszula túl vastaggá válása vagy zsugorodása ritkább. Jelenleg az implantátumok felszínét Polyurethan habbal vonják be, hogy még jobban lecsökkentsék ezáltal a mellnagyobbítás által gyakran előforduló tokzsugorodást.

A mellnagyobbítás előtt az implantátum méretét részben a páciens határozza meg, melyet a sebészek egyéni mérlegelés által hagynak jóvá vagy választanak másikat. Ez többek között függ a páciens mirigyállományától, a mellkas szimmetriájától, a bőr alatti szövetek vastagságától és a testmagasságtól.

A műtét leggyakrabban altatásban történik, ezért teljesen fájdalommentes. A szövődmények kockázata szinte nulla, hiszen ha bármilyen tünet jelentkezik a fertőzésre, antibiotikumokkal és az implantátum eltávolításával kezelhető. A tévhittel ellentétben mellnagyobbítás után terhesség, szülés, szoptatás ugyanúgy lehetséges, mint normál esetben.

Amikor eldöntöttük, hogy műtéti beavatkozásra vállalkozunk, még mindig ott a kérdés, hogy milyen klinikát, melyik szakembert válasszuk. Legegyszerűbb ha a mellnagyobbítás kivitelezésére ajánlás alapján választunk, hiszen a legjobb referencia, amit a saját szemünkkel látunk, amit ismerős mond el nekünk. Még ebben az esetben is van mire figyelnünk. Az első megbeszélés alkalmával figyeljünk arra, hogy az orvos mennyire türelmes velünk, van-e ideje ránk. Amennyiben kapkod és siet, akkor ez a műtét során sem lesz másképp. Figyeljünk arra, hogy figyelmeztet-e minket a mellnagyobbítás által felmerülhető esetleges kockázati tényezőkre, vagy csak fotókat és referenciákat mutogat, hogy minél hamarabb műtétre kerüljön a sor. A lényeg mindenképpen az, hogy állapítsuk meg, figyel-e ránk eléggé az orvos, számít-e neki a mellnagyobbítás végeredménye, vagy csak anyagi érdekek mozgatják. Ez fontos, hiszen többnyire ettől függ a műtét kimenetele.

 


Wellness - FitnessKapcsolatMédiaajánlatAdatvédelemOldaltérkép
Weboldalunk további használatával jóváhagyja a cookie-k használatát az adatvédelmi nyilatkozatban foglaltak szerint.